MEGRENDÜLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A megrendül igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi megrendül; erős megrázkód(tat)ás. A föld, a ház, a lélek megrendülése.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely lesújtó körülmény, csapás okozta lelki megrázkódtatás. Mélységes megrendülés. Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy
□ Tíz nap múlva
épp olyan megrendülést éreztem, mint mikor a vagyonomat elkártyáztam. (Gárdonyi Géza)
- megrendülési.