Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas <Az egyik végén v. vmely részén rögzített tárgyat v. vmely testrészt> szabad végénél fogva húzni kezd, s rövid ideig húzva újra elenged. Meghúzza a harang kötelét, a csengő zsinórját; meghúzza vkinek a haját, a fülét. Valaki meghúzta a kabátja ujját. □ Visszakacsintottam a lányokra, meghúztam a copfjukat. (Hunyady Sándor) || a. tárgyas <Vmely szerkezetet> a rajta függő zsinór, kötél, lánc egyszeri és rövid ideig tartó húzásával v. a hozzákapcsolt emeltyű felfordításával működésbe hoz. Meghúzza a csengőt, a harangot, a vészféket, a vízöblítő láncát; (átvitt értelemben) meghúzza a halálharangot vmi fölött: kétségtelenné teszi, biztosan jelzi vminek a pusztulását, megszűntét; meghúzza a → vészharangot; meghúzták fölötte a → harangot. □ Ott kinn meghúzták a nagy csengettyűt. (Jókai Mór) Hölgyeim és uraim, én meg fogom húzni a vészféket, és leszállok. (Hunyady Sándor) || b. (átvitt értelemben) □ Le-leülök egy magányos fa alatt, és órákig hallgatom, mint zizegnek lombjai, mint suttognak fülembe tündérregéket, melyektől a lélek mámoros álomban meghúzza a képzelet harangját. (Petőfi Sándor)
2. tárgyas Vmit úgy húz egy darabig, hogy az megindul, ill. a kívánt mértékig elmozdul a helyéből. Húzzuk meg egy kicsit ezt a szekeret! Húzd meg még az asztalt. || a. (ritka) Meghúzza a vállát: megemeli a vállát, egyet húz a vállán (annak jeléül, hogy nem tehet vmiről, hogy nem bán vmit, nincs ellenvetése); vállat von. Bánom is én, mondotta, és meghúzta a vállát. || b. Meghúzza a ravaszt: a r.-t hátrahúzza, hogy a fegyver elsüljön. || c. tárgyas <Csavart> addig csavar, amíg a menete engedi. Jól meghúzta a csavarokat. || d. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Húzd meg! Most húzd meg!: <munkára, nagy erőkifejtésre nógatásként:> feszülj neki, ahogyan csak tudsz! Húzd meg! kiáltotta a munkavezető.
3. tárgyas <Az egyik végén v. vmely részén rögzített tárgyat> szabad részénél fogva feszesre húz, kifeszít. Meghúzza a húrt a hegedűn. Jól húzd meg a spárgát, mielőtt megkötöd! □ A szánban ülő férfiú keményen meghúzta a gyeplőt. (Krúdy Gyula) || a. Vmit meghúz: vminek feszítő eszközén, fűző zsinórján, kötelén húz egyet, hogy jobban tartson, szorítson. Meghúzza a fűzőt. □ A mellényt akarom feladni, de egy kicsit mintha megsoványodtunk volna; várjon, majd meghúzom a csattal hátul. (Mikszáth Kálmán) || b. (népies) Meghúzza a boglyát, a kazlat: a) kötéllel egész terjedelmében két-három oldalról átköti, megfeszíti, hogy a szél szét ne hordja. Húzd meg a kazlakat, vihar lesz! b) egy részét felhasználás végett elveszi. Húzd meg a kazlat, kell a szalma a kenyérsütéshez! Húzd meg a boglyát, már nincs széna az etetőben. □ Odamegyek, meghúzom, rakok egy jó rudast, két olyat, mint e vót, megkötöm, felveszem, megyek haza. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyas Vmit egy bizonyos ideig húz (II. 12), hogy megnyúljon, meghosszabbodjék v. kisimuljon. Meghúzza a szíjat; meghúzza a bőrt a kaptafán; meghúzza az inge elejét, a kabátja alját. || a. tárgyas (ritka) Meghúzza a szót: <hitetlenkedése, meglepetése jeléül> hosszan, elnyújtva ejti a szót. Igazáán? húzta meg a szót. □ Tamás! húzta meg hosszan e szót hogyan? Ej, ej, te egészen megleptél. (Tolnai Lajos) || b. tárgyas (tájszó) Meghúzza az alvást: hosszan alszik. Alaposan meghúzta az alvást, csak délben kelt föl.
5. tárgyas (népies) <Nagyobb edényt> úgy tölt meg, hogy a kútból vizet húz bele. Húzd meg a vályúkat meg ezt a két hordót!
6. tárgyas (népies) <Ivásra alkalmas nagyobb edényt> jól felhajt, és nagyot iszik belőle. Meghúzta a kulacsot. Húzd meg a csutorát! □ Áldozz kehelyt "a jó szellemnek" elsőbb, Húzd, húzd meg. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
7. tárgyas (népies) <Súly, teher, munka vmely testrészt> túlságosan megerőltet, kifáraszt. Meghúzta a karját, a vállát a két nagy táska. □ Möghúzta vállam a rúd. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. tárgyas (népies) <Vmely, a szervezetre ártalmas dolog> úgy megvisel, megtör vkit, vmit, hogy az egészen elgyengül, lesoványodik. A nagy hőség meghúzza az embert. Nagyon meghúzta a sok fürdés. Nagyon meghúzott téged ez a betegség. A hordás meghúzta az ökröket.
8. tárgyas (népies) Egy bizonyos ideig v. mértékig húz, ill. egyszer végighúz vmit vmin. Meghúzza a borotvát a szíjon; meghúzza a szoknyáját a földön, a porban, a sárban; meghúzza a vonót a hegedűn.
9. tárgyas <Vonalat> megrajzol. Meghúzza az egyenest, a kört, a merőlegest, az első vonást. || a. tárgyas <Térképen határt, határvonalat> megjelöl, megrajzol. A bizottság meghúzta az új határokat. Sikeres tárgyalások után meghúzták a demarkációs vonalat. || b. tárgyas <Árkot, barázdát, határt> megás, kiszánt. Meghúzták a mezsgyét a két birtok között. || c. tárgyas (átvitt értelemben) Meghúzza a párhuzamot vkik, vmik között: összehasonlítva értékeli őket. □ Első és második felesége között meghúzta a párhuzamot. (Tolnai Lajos)
10. tárgyas (film, színház, hírlapírás) Meghúz vmit: vmely kéziratból, szövegből a kinyomtatása, legépelése előtt, színműből az előadása v. felújítása, beszédből az elmondása előtt bizonyos részeket töröl, kihagy. Nagyon meghúzták a beszédét, a színdarabját, a tanulmányát.
11. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Meghúz vkit: drágán fizettet meg vkivel vmit; megzsarolja. Akkoriban jól meghúzták az embert az előkelőbb fürdőhelyeken. Mindenkit meghúz, ha teheti. Az ügyvéd alaposan meghúzta védencét. □ [A szatócs] meghúzza a szegény embert, ahol elérheti. (Vas Gereben)
12. Meghúzza magát: a) szükségből menedéket v. pihenést találva meghúzódik vhol. Egy kis szobában húzta meg magát. Meghúzta magát egy zugban. A külvárosban húzta meg magát. □ Nincs egy bokor se, hol Meghúzhatnók magunk. (Petőfi Sándor) Örülök, ha meghúzhatom magamat ebben a rongyos faluban. (Tompa Mihály) Egy kapumélyedés alatt húzták meg magukat. (Krúdy Gyula) Egy nyírségi kis faluban húztuk meg magunkat. (Móra Ferenc) b) nagyon szerényen, alázatosan viselkedik. Még neki áll feljebb, ahelyett, hogy meghúzná magát! Húzd meg magad, annyit mondok! □ Nem árt meggondolni, hogy ezelőtt Mi történt? s húzzátok meg magatok. (Petőfi Sándor)