Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGTÁNTORODIK tárgyatlan ige
  • 1. <Személy, állás v. járás közben, szédülés v. testének vmely részét ért külső hatás következtében> rövid időre egyensúlyát veszti. Megtántorodott, és ha meg nem kapaszkodik, elesik. □ A dördülés úgy megrázza a várat, hogy mindenki megtántorodik. (Gárdonyi Géza) Lehajol a korsóért, de hirtelen megtántorodik. (Tömörkény István) A jobb öklével úgy odavág Vargyunak, hogy az megtántorodik. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) <Vkinek a lába> egy pillanatra elerőtlenedik, megroggyan. □ Terhes volt a csapás…; megtántorodának alatta | Lábai Sámsonnak, feje lógott mint az ütött galy. (Vörösmarty Mihály) Az özvegy… Gyönge lábinai megtántorodának, Lehanyatlott szépen a megvetett ágyra. (Arany János)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Hűségében, hitében, meggyőződésében meginog. Nem félek, hogy megtántorodik, akármivel próbálják is megvesztegetni. Megtántorodott, s elárulta társait. □ A börtön és máglya rettentései [= rettentő látomásai] közt már-már megtántorodik. (Arany János)
  • megtántorodás; megtántorodó; megtántorodott.