Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGMERÍT tárgyas ige
  • 1. <Edényt, öblös tárgyat> egy alkalommal folyadékba merít, hogy vele megteljen, és azután kiemeli. Megmeríti a korsót, a rocskát, a vödröt. □ Volt egy ember, nagy bajuszos. | Mit csinált? Elment a kúthoz. | De nem volt víz a vederbe, Kapta magát telemerte. | És vajon minek Meritette meg Azt a vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? (Petőfi Sándor) A komoly Szélpál … a sátorból szótlan nyújtja ki a korsót Tóth Savanyának, hogy merítse meg. (Tömörkény István)
  • 2. (ritka) <Testrészt> megmárt. □ S minden vágyam: hogy fáradt, forró orcám Egy nyomorú tál vízben megmerítsem. (Tóth Árpád)
  • megmerítés; megmerített; megmeríthető; megmerítő; megmeríttet.