MÍTOSZ főnév -t, -ok, -a (
régies írva: mythos is)
- 1. (tudományos) Vallási tárgyú ősi monda; hitrege. Az évszakok váltakozásáról szóló mítosz; a világ teremtésének mítosza. A Kalevala cselekménye mítoszokon alapszik. □ Eötvös
ugyanazon álláspontot foglalja el, mint a XVIII. század
a vallási mythosok keletkezésével szemben. (Péterfy Jenő) || a. Ennek irodalmi alakja, feldolgozása. Lefordítja az egyiptomi mítoszokat.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Történelmi esemény(ek)nek v. kimagasló egyéniség(ek)nek erősen kiszínezett, gyak. túlzóvá, emberfelettivé magasztosított irodalmi ábrázolása. Mítoszt sző, teremt.
- mítoszi.