MÉRTÉKLETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <személy>, aki az élvezetekben, ételek s főleg szeszes italok fogyasztásában mértéket (6) tart. Mértékletes ember; mértékletes az étkezésben, az ivásban. □ Hires főrend nemzetében,
Jámbor, józan, mértékletes. (Faludi Ferenc) Más [voltam], mint
a józan, mértékletes polgárok
korlátolt leányai. (Kaffka Margit) Ozsonna után az urak kártyáztak, bort iszogattak, metszett poharakból, mértékletesen. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló. Mértékletes evés, ivás, viselkedés; mértékletes életet él.
- mértékletesség.