MEGSZOKÁS főnév -t, -ok, -a
A megszokik igével kifejezett folyamat; az a folyamat, történés, hogy vmit megszoknak; vmihez való hozzászokás.
A dohányzás, a hideg, az új munka(kör) megszokása. Nehezen ment a korai felkelés megszokása. □ Nem érzi e fickó, amit csinál, hogy dalol, midőn sírt ás? A megszokás közönyössé tette iránta. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. Ennek eredménye mint állapot; vminek megszokott(á vált) volta, vmely állandó ismétlődés folytán szokásossá, gépiessé vált, beidegződött cselekvés eredménye.
Csupán megszokásból nyúl a cigarettáért. Megszokásból nyújt kezet. Mit (nem) tesz a megszokás! □ Csupán megszokásból bámult utána egyik-másik asszonynak. (Krúdy Gyula) Mikor a | had elvonult, s lett, mégis, iskola, | tágúlt a torkon a vad szorítás, | s remény is enyhítette, s megszokás. (Szabó Lőrinc) || b. (
ritka) A társadalmi szokás folytán elismertté vált cselekvésmód, eljárás, szabály. □ A megszokás magát jognak, törvénynek álmodja. (Kossuth Lajos)