Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGSZÁLLOTT melléknév és főnév
  • I. melléknév -an
  • 1. Olyan, akit, amit <babonás hiedelem szerint> vmely – rendsz. ártó – szellem hatalmába kerített, megszállt (I. 4). Az ördögtől megszállott ember. □ Gáspár… még aznap beszentelteté pénzeit a helybeli egyházfival, ki azokat egyenesen az ördögtől megszállottaknak állította. (Jókai Mór) || a. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, akit vmely eszme, szenvedély annyira hatalmában tart, hogy gondolatai és cselekvései mindig arra irányulnak. Megszállott ember, lélek, képgyűjtő.
  • 2. (ritka) Megszállt (2). A megszállott ország, terület. □ Kémeim által is gyakran tudakoztam: Van-e a megszállott népnek elesége És ivó kútvizben nincsen-é szüksége? (Arany János)
  • II. főnév -at, -ja (kissé rosszalló) Megszállott (I. 1a) személy. Az eszme, a motorozás megszállottja. Úgy viselkedik, mint egy megszállott. □ Hadd keringjenek körülötte tovább a téboly és szenvedély lihető megszállottjai… (Karinthy Frigyes)
  • megszállottság.