MEGKAPÓ melléknév -n v. -an, -bb
Általában olyan, aki, ami megkap vmit.
- 1. (ritka) Olyan <személy>, aki elfog, kezébe kap vmit; elkapó. A labdát megkapó gyermek.
- 2. Olyan <személy>, aki hozzájut vmihez, részesül vmiben. A fizetését, az órabérét megkapó munkás; a tejadagját megkapó gyermek.
- 3. Olyan <személy, intézmény, tárgy>, aki, amely vmely szükséges eljárásban, kezelésben v. vminek a hatásában részesül. A katonai kiképzést megkapó újonc; a kartársi támogatást megkapó igazgató; a pénzt megkapó intézet.
- 4. Olyan <személy>, akinek megadtak vmit, akire kiszabtak vmit. Az engedélyt, a halasztást, a hitelt megkapó személy.
- 5. Olyan <személy>, aki tudomásul veszi azt, amit közöltek vele. A hírt, a parancsot, az utasítást megkapó alkalmazott.
- 6. (átvitt értelemben) Olyan <dolog, főleg látvány>, amely vmely tulajdonságával tetszetős hatást kelt. Megkapó jelenet, látvány, tájkép. Megkapóan ábrázolta az anyai fájdalmat. Megkapóan ecsetelte szomorú élményeit. □ Lapokon keresztül nem találunk egy megkapó eszmét, egy elmés ötletet. (Arany János) [A völgynek] minden fordulata egy-egy új, megkapó, festői panorámát mutat elénk. (Jókai Mór) Dani fölkacagott, megkapóan tiszta csengésű, egészséges, jóízű kacagással. (Móricz Zsigmond)