Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGHÓDOL tárgyatlan ige
  • 1. Meghódol (vkinek v. vki előtt): <vmely terület, ill. lakossága katonai erő, erőszak hatására> vkinek az uralmát elismeri. Az ország a hosszú harcokban kimerült, s végül is meghódolt a töröknek. Kardcsapás nélkül meghódolt a város. □ Király, kinek meghódolt a világ, Bölcs, aki ésszel mennyekig hatott, Mind porba hulltak általam. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Megadja magát. □ A szultán keresztbe fonta a karjait. – Tudod talán, hogy Magyarország nincs többé … Az az egynéhány akol [= gyengén megerősített vár], ami még hátravan, … csak időben van még hátra. Ebben az évben az is meghódol. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Meghódol vminek v. vmi előtt: némi ellenkezés után elfogad vmit, meghajol vmi előtt. Meghódolt az új filozófia eszméi előtt. □ Jaj, Lillám is a tyrann törvénynek | S a szokásnak meghódolt. (Csokonai Vitéz Mihály)
  • meghódolás; meghódoló; meghódolt; meghódoltat.