MONDA főnév mondát, mondája (
irodalomtudomány)
Az ősi (
népies) költészet elbeszélő műfaja: vmely történelmi eseményhez, személyhez v. vmely helyhez fűződő, szájhagyomány útján terjedő, prózai, ill. verses elbeszélés, amely a valószerű elemeket mesés v. csodás mozzanatokkal vegyíti.
Helyi, történeti monda; Botond, Toldi mondája; a várromhoz fűződő monda. □ E költői idom az, mely a hagyományos mondákat írás segélye nélkül, nemzedékről nemzedékre átörökíteni képes. (Arany János) A népnek történetét, bölcseségét a monda mutatta, s századok dolgoztak rajta, s nyomot hagyott benne minden, ami a nép történetére s lelkiéletére befolyással volt. (Péterfy Jenő) || a. Hasonló elbeszélés mint irodalmi (költői) műfaj.
A múlt században a monda kedvelt műfaj volt.
- Szóösszetétel(ek): hősmonda; népmonda; ősmonda.
- mondai.