MIKROFON főnév -t, -ok, -ja
(
műszaki nyelv) Olyan készülék, amely a hangrezgéseket elektromos rezgésekké alakítja át, hogy a hangot nagy távolságra továbbítsa v. erősítse.
Dinamikus mikrofon; a rádió mikrofonja; a mikrofonba beszél. || a. <Pongyola szóhasználatban:> hangerősítő berendezés; megafon.
Megszólal a mikrofon. || b. (
rádiótechnika) A rádió mikrofonja mint a rádióközvetítés jelképe.
Először szerepel a mikrofon előtt.