Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) <Hosszú, viszonylag keskeny és egyenes tárgy, dolog, terhelés v. más külső erő hatására> a közepe táján elveszti szilárdságát; megroppan. A gerenda megtörik a terhelés alatt. A nádszál megtörik a szélben.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Eltörik (12). □ Reng és üvölt e tenger, Hánykódnak a hajók, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. (Petőfi Sándor)
3. <Vmely kemény, merev v. kevésbé rugalmasra kikészített anyag felszíne összehajtás, hajtogatás, viselés következtében> egy v. több helyen tartósan gyűrötté válik. Megtörik a bársony, a papír, a szövet, a viaszosvászon.
4. (átvitt értelemben) <Vmely cselekedet, folyamat> akadályba ütközve megszakad, véget ér. Helytállásukon megtört az ellenség rohama. A támadás megtört az ellenfél makacs ellenállásán. Minden békítési kísérlet megtört a sértett dühén. || a. (átvitt értelemben) <Vmely állapot, jelleg> hirtelen megszűnik. Megtörik a varázs. □ Van néhány versezetje, hol az egység megtörik. (Arany János)
5. (átvitt értelemben) <Személy, rábeszélés, fenyegetés, fenyíték, kínzás következtében> felhagy (dacos) ellenállásával. Az apja a lelkére beszélt, mire megtört. A börtönben megtört. || a. (átvitt értelemben, költői) <Szív, ill. a vele jelképezett személy (lelki magatartása) vmely bánat, szenvedés következtében> küzdelemre, ellenállásra képtelenné válik. □ Körűltem minden úgy él, úgy mosolyg Mint elhagyám, míg szívem megtörött. (Madách Imre)
6. <Ár, hullám> ellenállásra találva tajtékozva visszahull, visszatorlódik. A hullámok megtörnek a parti sziklákon. □ Oh jertek, megpihenni A parton, ahol megtörik az ár. (Tóth Árpád)
7. (irodalmi nyelvben) <Térd, láb> elveszti tartását; megroggyan. □ Rusztem maga volt ő! s hogy harcola még, | Bár álgyugolyótul megtört ina, térde! (Arany János) Krisztina újra elsápad, megrezzen lába megtörik. (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben, választékos) <Természeti v. emberi erő, hatalom> hirtelen meggyengül. A vihar ereje estére megtört. Hatalma megtört. A római uralom megtört. □ Sokat szenvedek, erélyem megtört. (Arany János) Egy nagy birodalom ereje tört meg. (Péterfy Jenő) Édesnagyanyám nagyszerű ereje megtörik , mint a nagyszerű tenger habja a sziklán. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Személy, közösség, nép> életerőben, tettre készségben megfogyatkozik. □ Nagy csapás volt rajtunk a tatárok pusztítása, a mohácsi veszedelem, de azok folytán a magyar nemzet csak megfogyott, de megnem tört. (Táncsics Mihály) Novák Antal ott ült a tanári karban , testben-lélekben megtörve. (Kosztolányi Dezső)
9. (átvitt értelemben, választékos) <Hang, a beszélő lelki felindulása v. testi kimerülése következtében> jellegzetes színét, erejét hirtelen elveszti; elakad. Miközben végakaratát tollba mondta, hangja megtört.