Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Súlyos tömeg hirtelen ható nagy erő hatására> nyugalmi állapotából v. egyensúlyi helyzetéből átmenetileg kissé kimozdul. A robbanástól megrendült az egész ház. □ A vár falai megrendülnek, töltések szerteszakadoznak az odarobbanó töméntelen ágyugolyótól. (Gárdonyi Géza) A hegy megrendül, a tűz elemészt majd | mindent. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben) <Szervezet, állapot, helyzet, lelki magatartás vmely eset, esemény következtében> elveszti szilárdságát; nagyon meginog. Megrendül a bizalma, egészsége, hatalma, helyzete, hite. □ Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Megrendül vmiben: <személy> vmire vonatkozó magatartásában ingadozni kezd. Megrendül elhatározásában, hitében, meggyőződésében. □ Így tehát örömmel hallom vezéremtül Azt, hogy szándokában soha meg nem rendül. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Személy vmely lesújtó körülmény, csapás következtében> teljesen elveszti lelki egyensúlyát. E hír hallatára egészen megrendült. Mélyen megrendülve jelenti, hogy □ Miska valósággal megrendült a jogrend megingását látta. (Babits Mihály)