MÉLTAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson (
választékos)
- 1. (kül. tagadó mondatban) Vkit érdemesnek, méltónak tart vmire. Dicséretre méltat vkit; szóra se méltat vkit. Válaszra sem méltatta. □ Lassan, német, húzd meg magad,
Fegyverre nem is méltatunk, Mint a kutyát, kibotozunk. (Petőfi Sándor) Fia
barátságára méltat. (Csiky Gergely) Nem is méltatta válaszra, csak végigmérte tekintetével. (Kosztolányi Dezső)
- 2. <Vkinek, vminek az érdemeit, jelentőségét> írásban v. szóban kifejti, ismerteti. Beszédében a titkár érdemeit méltatta. Cikkében a mű érdemeit méltatta. || a. (ritka) Vkit méltat: vkinek az érdemeit, értékét, jelentőségét kifejti, ismerteti. A sírnál méltatta a halottat.
- méltatható; méltató; méltatott.