Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
MEGYE [ë-e v. e-e] főnév megyét, megyéje [ë-e v. e-e]
1. <Hazánkban> a legnagyobb, több járást magában foglaló államigazgatási egység. A dunántúli, a tiszántúli megyék; a megye községei, városai, székhelye. □ A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (történettudomány) Vármegye (1). || b. A megye mint elhatárolt földrajzi, térbeli rész. A megye határai, területe. □ Vendégek kezdtek érkezni a megye távolabbi részéből. (Mikszáth Kálmán) Félig lehunyt pillái alól nézte az alispán arcát Ez csak egy élő ember, aki a maga szűk ügyei iránt érdeklődik. Aki nem lát tovább a megye határán. (Móricz Zsigmond) || c. (ritka) A megye lakossága, népessége. Az egész megye arról beszél, hogy □ Betelt a megye a hírrel, hogy Tóth Zsuzsika mégis csak papné lesz. (Tolnai Lajos) || d. A megyét igazgató, hivatalos ügyeit intéző hivatali szervezet; (vár)megyeháza, megyei tanács. A megye székháza ←; a megyenél dolgozik. □ Össze is ült a bölcs megye nyomba | Hogy a Köröst felelőre vonja. (Kiss József) Jogásznak adtak. A megyénél talán még lehetett volna helyem. (Kosztolányi Dezső)
2. (tájszó) Mezsgye (1). A megyét karóval jelölték meg.