Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGSZALAD tárgyatlan ige
  • 1. (népies) Szaladásnak ered; szaladva távozik vhonnan; megfut. □ Hiába hangicsál a duda, furulya, Összebőg a marha, megszalad a gulya. (Csokonai Vitéz Mihály) Mint erős bajnoktól megszalad a gyenge: Oly nehéz volt másnak nézni e két szembe. (Arany János)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Megszalad vmi elől v. vmitől: nem akarja vállalni a szóban forgó feladatot; visszariad. □ Nem lennék igaz újságíró, ha egy tárca sujettől [= tárca témájától] megszaladnék. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (átvitt értelemben is, népies) <Gép, jármű, ill. vmely tárgy> hirtelen gyorsabb mozgásnak indul, mint kellene, v. mint ahogyan mozogni szokott. A domb közepén a szekér megszaladt. Megszaladt a kés, belevágott a kezébe. A pincébe eresztett hordó megszaladt a munkások kezéből. || a. (átvitt értelemben, népies) <Föld> hirtelen csúszni, omlani kezd. Megszalad a domb, a kő.
  • 4. (átvitt értelemben, ritka) Megszalad a szem (a harisnyán): kezd leszaladni (5) a szem (a harisnyán).
  • megszaladás; megszaladó; megszaladt.