MEGINGATHATATLAN [g-i] melléknév -ul, (
régies) megingathatlan (
túlzó)
Általában olyan <személy, dolog>, aki, amely nem ingatható meg.
- 1. (ritka) Olyan <építmény>, amely teljesen szilárd(nak látszik). Megingathatatlan bástya, sziklafal. || a. Megingathatatlanul: erősen, szilárdan, megmozdíthatatlanul. □ Az állása, mint egy vasék,
megingathatatlanul a földbe van verve, mint a kikötői vasoszlopoké. (Krúdy Gyula)
- 2. (átvitt értelemben) Olyan <helyzet, lelkiállapot>, amelyet véglegesnek, bizonytalanná nem tehetőnek, állandónak tartanak. Megingathatatlan pozíció; megingathatatlan bizalom, elhatározás, hit, meggyőződés, szándék.
- megingathatatlanság.