MEGIFJODIK [g-i] tárgyatlan ige (
választékos)
<Személy v. vkinek a szíve, érzésvilága> megfiatalodik (12). □ Szívem megifjodott, hogy reá tekinték. (Eötvös József) || a. (
átvitt értelemben,
választékos) <Személy, közösség> új életre, erőre kel. □ Hiszem én, hogy mint a rák tavasszal, Megifjodnak a vén nemzetek. (Petőfi Sándor) Vén sas, ifjodjál meg, nem érsz rá meghalni! (Arany János)
- megifjodás; megifjodó; megifjodott.