MEGLEBBEN tárgyatlan ige
Vmi lebbenni kezd v. egyet lebben.
Meglebben a fátyol, a függöny, a levél, a szoknya, a zászló. □ Fecske lován, amint sebesen fordúla, ezüstös Cafrang hányódott, s meglebbent sárga sörénye. (Vörösmarty Mihály) Ide járnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. (Petőfi Sándor) A levegő meg se lebben, Minden alszik
(Vajda János)
- meglebbenés; meglebbenő; meglebbent.