Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas Megkerül vmit: (vmely úti cél felé törekedve) vminek a kerületét, szélét teljesen v. részben körüljárja. Megkerülték a házat, a kertet. A hajó megkerüli a hegyfokot. Csapataink megkerülték az ellenség balszárnyát. □ Királyi múlatság erdőkben sétálni, Hegyet-völgyet megkerülni, Friss források mellett ülni. (Faludi Ferenc) Sár van, lábujjhegyen menni, | a tavat csak megkerülni. (József Attila) || a. tárgyas <Tárgyat, helyet, akadályt> haladása közben nem érint, nem keresztez, hanem kerülőt téve, mellette megy el. Megkerüli az akadályokat, a hegyet, a sziklát, a tavat, a tócsát. □ Megkerülte a falut, és a kertek alatt lopakodva ment. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Megkerül vmit: vmely ügyet a döntésre v. továbbterjesztésre illetékes szerv mellőzésével, kihagyásával igyekszik elintézni. Megkerüli az illetékes hatóságot; megkerüli a szolgálati utat.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Megkerüli a kérdést v. a problémát: vmely kérdésnek, problémának a lényegét elkerülve, kitér az egyenes válasz, a világos állásfoglalás elől. □ Ilonka szelíd mosolygással felelt Ocskaynak, megkerülve a kegyetlen nehéz kérdést. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka, átvitt értelemben) Megkerül vkit: túljár vkinek az eszén. □ Bölcsen kerülöm meg én őket , mikor azt hiszik, hogy lopva lefőznek. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
4. tárgyatlan <Elveszettnek, eltűntnek hitt személy, tárgy> ismét előkerül. A régóta keresett irat végre megkerült. □ Utolért S átadott ujonnan Régi bánatomnak, emléked, Mely gyötör most jobban, Mint a börtönőr a Foglyot, aki tőle Elszökött és aki Ujra megkerűle. (Petőfi Sándor) Az volt a szokásom, hogy mindenütt elhagytam a kalapot, de mindig megkerült. (Móricz Zsigmond)