Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGEMBEREL [ë-e-ë-ë; g-e] tárgyas ige -t, -jen [ë]
  • 1. Megembereli magát: erőt vesz magán, másként, derekasabban, emberhez méltóbban kezd viselkedni, mint eddig. Embereld meg már magad, ne légy olyan lusta. □ A szolgabíró alig ejtett ki egy-két szót útközben, csak a deregi domboldalnál emberelte meg magát. (Mikszáth Kálmán) Talán hozzám is adnák feleségül. Persze, ha megemberelném magam, és letenném az ügyvédi vizsgát. (Hunyady Sándor)
  • 2. (népies, régies) Vmely tettével, megnyilatkozásával (jelét adja, hogy) megbecsül, megtisztel vkit. □ A cívis megembereli a diákot, s meghívja ebédre. (Vas Gereben) Vas Pál megemberelte [a lapszerkesztőt] egy szép ódával. (Tolnai Lajos)
  • 3. (népies, régies) Megemberel vkit (vmivel): emberségesen megsegíti vmivel; ajándékul v. kölcsön ad neki vmit. □ Lengyel Magdolna … kegyes asszonyunk … nekünk … Hogyne embereltük volna meg két dénárig a hozzátartozóját? (Jókai Mór) A … főispán … bizonyosan megembereli …, s ha nincs is pénze, segít valahogy. (Mikszáth Kálmán)
  • megemberelés; megemberelő; megemberelt.