NÉPFELSÉG főnév népfölség (
jogtudomány)
Az az elv, amelynek alapján minden jog forrása és letéteményese a nép egésze, amely közvetlenül v. képviselői útján gyakorolja az államhatalommal kapcs. jogokat.
Alkotmányunk értelmében a népfelségből folyó minden jogot hazánkban az országgyűlés gyakorol. □ A "népfelség" elve
a királyi fenség elvének helyére lép. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): népfelség-elmélet.
- népfelségi.