Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Vmely merev, kemény testet, szilárd anyagot> erőszakos beavatkozással, vmely eszközzel, rendsz. ütéssel apróra, darabokra tör, zúz, részei közt az egybetartozást megszünteti, és ezt a műveletet a kellő mértékben teljesen elvégzi; széttör. Mozsárban megtöri a cukrot, a sót. Kőtörő kalapáccsal megtöri a követ. □ Fölvágjuk apróra a burgundiát [= burgundi répát], és megtörjük pépnek a mozsárban. (Mikszáth Kálmán) || a. <Több csonthéjas magot> törni kezd, és törését befejezi. Megtörte a diót, a szilva magját. Törd meg a mandulát a tésztához! || b. (ritka) <Kemény földfelszínt, talajt> bizonyos mértékig v. meghatározott területen feltör. A kicserepesedett talaj felszínét hengerrel töri meg.
2. Megtör vmit: vmely hosszúkás v. lapos, merev test egyenes alakját olyanná változtatja, hogy két v. több egyenes darabja bizonyos szögben érintkezik egymással, de nem válik szét egymástól, hanem anyagának részecskéi legalább részben továbbra is összefüggenek; törést hoz létre vmin. Megtöri az ágat, a lécet, a papírt. A jégeső megtörte a kukorica szárát. || a. Megtöri vkinek a derekát: a) vkinek egyenes v. megfeszített derekát meghajlítja, meghajlásra készteti; b) (átvitt értelemben) <személy> arra kényszerít vkit, hogy állhatatos magatartásával felhagyjon és merev álláspontjából engedjen, büszkeségével alábbhagyjon.
3. (fizika) <Fényt, fénysugarat, vmely közbeeső közeg v. két különböző közeg határa> haladásának egyenes vonalából más irányba térít, irányától eltérít, gyak. eltorzít. A prizma megtöri a fénysugarat. A víz tükre megtöri a fényt. A párák megtörik a napfényt, és ilyenkor feltűnik a szivárvány.
4. (átvitt értelemben) <Egyenes v. enyhén hajló vonalat> tört vonallá tesz, v. azt eredményezi, hogy ne lássék megszakítatlanul folytonosnak. Ez a dísz megtöri a szegély vonalát. □ Megélénkül a kép, csupa fa mindenfelé, a tökéletes síkságot néhány bucka megtöri. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Megtör vmit: oka annak, hogy vmely egység nem érzik tökéletesnek, megszakítatlanul folytonosnak; megszakít, megbont vmit. Ez a sor megtöri a vers egységét. || b. (átvitt értelemben) <Állandó folyamatot v. állapotot> hirtelen megváltoztat, ill. megszüntet, megszakít. Megtöri a csendet, a hallgatást; megtöri a varázs(lato)t. □ Kötelességemnek tartom megtörni a hallgatásomat. (Kossuth Lajos) Mikor történt? törte meg a csöndet Dömötör a mély basszushangjával. (Kosztolányi Dezső) Alaposan megtörtem a magam szabta varázst, s kibeszélem az egészet (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben, régies) <Szót, fogadalmat, megállapodást> megszeg. Megtörte esküjét. □ ők nem törik meg a békét, s mi nem keressük a harcot. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben, kissé választékos) <Embert, emberi testet, esetleg testrészt, egészséget> épségben megrongál, rossz állapotba juttat, életerejét nagymértékben csökkenti v. tönkreteszi. Megtöri a gond, a nehéz munka, a sok szenvedés. Szervezetét, testét megtörte a betegség. Szívét megtörte a bánat. Egészségét megtörte a trópusi éghajlat. □ [Anyám] megáll a vasalóval. | Törékeny termetét a tőke | megtörte, mindig keskenyebb lett. (József Attila)
7. (átvitt értelemben) <Ellenállást, ellenálló erőt> rábeszéléssel, fenyegetéssel v. fenyíték, erőszak alkalmazásával nagymértékben meggyengít. Megtöri vkinek az akaraterejét, állhatatosságát, ellenállását, makacsságát, nyakasságát. □ A felügyelő úgy találta, hogy a rab makacsságát meg kell törnie. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben, katonaság) <Ellenséges támadást, ellenállást v. támadó, esetleg védekező ellenséget> a támadás, ill. ellenállás folytatásának abbahagyására kényszerít; visszaver, legyűr. Végül is az ostrom megtörte a védőket. Az ellenség dühödt rohamait a védővonalak megtörték. || b. (átvitt értelemben) <Személyt> akaratának, elhatározásának szilárdságában, állhatatosságában meginogni és engedni kényszerít; bátorságát, lelkierejét rábeszéléssel, fenyegetéssel v. erőszak alkalmazásával teljesen meggyengíti. Addig beszélt a lelkére, míg meg nem törte. A kommunistákat a börtön, a koncentrációs tábor, a sok szenvedés sem törte meg. || c. (átvitt értelemben) <Uralkodó osztályt> hatalmi eszközeitől, termelési eszközeitől, uralmától teljesen megfoszt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom végleg megtörte a cári Oroszország uralkodó osztályait. □ Én a mamelukok uralkodó osztályát megtörtem. (Jókai Mór)
8. (átvitt értelemben) Megtör vmit: vmely nép, nemzet, birodalom hatalmának erejét meggyöngíti, ill. megsemmisíti. A tatárok és a törökök pusztítása hosszú időre megtörte az ország erejét. □ Egy nagy birodalom ereje tört meg, s aki megtörte, az Athén volt, egy maroknyi nép. (Péterfy Jenő)