Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGREZZEN tárgyatlan ige
  • 1. <Tárgy> nyugalmi állapotából rezgő mozgással egy pillanatra kissé kimozdul; megrezdül. A dörgéstől megrezzentek az ablakok. Megrezzentek a falevelek. □ Ni a rózsabokor hirtelen Mint megrezzent ott a vízszélen. (Csokonai Vitéz Mihály) Nagy Kálmán kardjával elmene… Alatta morogva föld is megrezzene, Amint nagy erőben halada fölötte. (Vörösmarty Mihály) Megrezzen kezemben a toll, – megrezzen és futni kezd a papíron. (Karinthy Frigyes)
  • 2. <Élőlény ijedtében, meglepetésében> hirtelen kissé megrázkódik. A kiáltásra mindnyájan megrezzentek. Megrezzen a vadász, ha hirtelen felugrik előtte a vad. □ Krisztina… elsápad, megrezzen, kezeit bágyadtan leereszti. (Mikszáth Kálmán) Megrezzentem, ha valaki rám nézett. (Móricz Zsigmond)
  • megrezzenés; megrezzenő; megrezzent.