Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Bizonyos utat> oda és vissza megtesz. Hamar megjárja az utat a városba. □ Egy óra alatt megjártam az utat, visszatértem küldetésemből. (Jókai Mór) || a. (ritka) <Távolságot> járva megtesz. Egy óra alatt megjárom ezt a hat kilométert. || b. <Bizonyos távolságra levő helyet> meglátogat; elmegy v. vmilyen módon elkerül oda, ott jár, s onnan visszatér. Megjárta Budapestet. Megjárta a szomszédos tanyát. □ Megjárta a frontot, jobb kezét nyomorékká lőtték. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) Végigjár (6) <vmely utat mint cselekvések bizonyos jellegű sorozatát>. □ Édesapám olyan útra lépett, amit csak erős egyéniség járhat meg. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka, régies) <Helyet, helységet> keresztül-kasul jár, bejár. □ Minden helységet megjártunk. (Vas Gereben) Buda király elsőbb, a helyet megjárva, Építi fa sátrát nagy kő palotára. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Hír vmely helyet> bejár (3). □ Halas városát villámgyorsan megjárta a hír. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, ritka, régies) <Fizikai hatás> átjár, legkisebb részéig áthat vkit, vmit. □ A sertéshús tovább eltart, ha a füst megjárta. (Vas Gereben)
5. (tájszó) Megjár vmit: <hegyes tárgy> mélyen behatol, belefúródik vmibe. Eső után jól megjárja az eke a földet. □ Ragyogó kardom szivedet megjárja hegyével. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben, ritka) <Gondolat> ésszerűen felfog vmit azáltal, hogy belehatol. □ A halál olyan titok, melynek mélyét emberi gondolat még meg nem járta. (Jókai Mór)
7. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (csak egyes szám 3. személyben) Megjárja: rosszul jár, pórul jár vkivel, vmivel, előnytelen, kellemetlen helyzetbe kerül; ráfizet a dologra. Alaposan megjárta! Ugyancsak megjárta vele! □ Ah, átkozottul szép ördög Megjártam vele. (Mikszáth Kálmán) Mikor, életében először, igaz volt szerelmében, íme csúful megjárta. (Ambrus Zoltán)
8. (tárgyas igealak tárgy nélkül) Megjárja: (jóindulattal) elfogadhatónak minősíthető; nem nagyon jó, de nem is rossz; meglehetős. Megjárja vminek: még éppen megfelel, elmegy (II. 5) vminek. □ Szép-e a menyasszonyod? Megjárja. (Mikszáth Kálmán) A megelégedését semmis szavakkal fejezte ki Csak annyit mondott, hogy megjárja. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): (régies, ritka) megjárja Tolnát, Baranyát: vmit keresve, vminek utánajárva sok helyen megfordul; ld. még tű.