MEGUNDORODIK [g-u] tárgyatlan ige
Megundorodik vkitől, vmitől: undor fogja el vkivel, vmivel szemben.
Megundorodik a zsíros ételtől; megundorodik a saját hazugságaitól. Megundorodott az egész társaságtól. □ Az apja
valójában már nem élt. Valójában lassankint, ízenkint halt meg, mind jobban és jobban megundorodva attól, amit cselekedett. (Ambrus Zoltán) Megundorodott önmagától,
az emberektől, az asszonyoktól. (Móricz Zsigmond)
- megundorodás; megundorodó; megundorodott.