MEGLETT [ë-ë] melléknév -ebb [e]
Teljesen kifejlődött, már nem egészen fiatal, társadalmi tekintetben, családi életében v. szakmájában is megállapodott <ember>. Komoly, meglett férfi vált belőle. Meglett emberhez az ilyesmi nem illik. □ Úgy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember úgy jöttem meg. (Petőfi Sándor) Meglett embernek hétköznap eszébe sem ötlik, hogy a csárdába menjen. (Tömörkény István) Egy vidám, bajszos, meglett paraszt nevetett rám. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Meglett korú férfi.