MEGKÖTÖTTSÉG [mëkkötötség v. mëkkötöccség] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
Az a tény v. körülmény, hogy a (szóban forgó) ember(ek) a cselekvésben korlátozva van(nak).
Minden megkötöttség ellen tiltakozni próbált. Zabolátlan ember volt, nem tűrt semmiféle megkötöttséget. || a.
Vminek a megkötöttsége: vmely szabad cselekvésnek, tevékenységnek korlátozott volta <meghatározott munkaterületen>.
Az egyéni kezdeményezés bizonyos fokú megkötöttsége célszerűnek mutatkozott.
- megkötöttségi; megkötöttségű.