MEGJÖN tárgyatlan ige, (csak a jelentő mód egyes szám 3., többes szám 2. és 3. személyben és felszólító módban,
régies,
választékos) megjő
- 1. <Személy dolga végeztével> vhonnan visszatér, megérkezik otthonába, ahol a beszélő v. az író is tartózkodik. Megjön az iskolából, a városból, a mezőről, a mulatságból. □ Édesapám
ha este megjött, legtöbbször már aludtunk. (Móricz Zsigmond) [Fiatal asszonyok éneke.] Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük, |
Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk. (József Attila) || a. <Rövidebb-hosszabb s bizonytalan, előre nem sejthető ideig tartó távollét után> újra itt, itthon lesz, ahol a beszélő v. az író is tartózkodik; hazaérkezik, megérkezik. Megjött a fogságból, a harctérről, külföldi útjáról. □ Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember úgy jöttem meg. (Petőfi Sándor) Én már megjöttem onnan, ahova ön most megyen. (Gárdonyi Géza) || b. <Némely háziállat, ill. ilyenek csoportja> a legelőről visszatér a faluba, a gazda udvarára, ahol a beszélő v. az író is van. Megjött a disznó. □ A juhnyáj kolompolva jön meg a legelőről. (Jókai Mór) A csorda megjött. (József Attila) || c. <Költöző madár> visszatér ide, újra itt van a beszélő v. az író tartózkodási helyén. Megjöttek a fecskék, a gólyák.
- 2. <Kül. várt, beígérkezett személy> megérkezik oda, ahol várják, v. ahova érkezni szándékozik, s ahol a beszélő v. az író is van. Megjött a vendég, az új munkatárs. Csakhogy megjöttetek! □ Sokáig álltam ott, mert meg kellett várni, amíg a polgármester úr megjön. (Móra Ferenc) Rómából jöttem meg éjjel | Bolognába és kiszálltam. (Kosztolányi Dezső) || a. <Várt tárgy, küldemény, szállító eszköz> ide, a beszélő v. az író tartózkodási helyére, ill. rendeltetési helyére eljut, megérkezik, mert ide hozzák v. vezetik, kísérik. Megjött a csomag, a levél, a távirat, a rendelt kocsi. Mikor jön meg a levélre a válasz? □ Mikor megjön az ideje, megjön vele a fölöstököm. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (átvitt értelemben) <Vmely rendszeresen visszatérő időszak, jelenség, állapot> bekövetkezik, újra itt van. Megjön a tavasz, a nyár, az ősz, a tél; megjön a farsang; megjön az őszi esőzés. □ Elment a hó, megjöttek a vizek. (Mikszáth Kálmán) Megjön a tavasz tarkasága: |
virágos fák, tavaszi gondok. (Babits Mihály)
- 4. (átvitt értelemben) <Várt dolog v. jelenség> megvalósul, létrejön, megjelenik, bekövetkezik. Megjön majd az is! □ Az az első, fiam, hogy ne féljen a legény. A többi aztán megjön magától is. (Gárdonyi Géza) Hajnalban végre megjött az eső. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Gyermek> megszületik. □ Reggelre asszonnyá leszel már s | mire tél lesz, megjön a gyermek. (Radnóti Miklós) || b. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban: vkinek vmely képessége, kedvező testi v. lelki állapota> kifejlődik, létrejön v. újra megjelenik, helyreáll. Megjön a bátorsága: legyőzi bátortalanságát, bátor lesz; (bizalmas) megjön az esze: a) okosabbá, eszesebbé válik; b) belát vmit, értelmes emberhez illően kezd viselkedni, cselekedni; megjön az étvágya; (újra) é.-a támad, é.-at érez; megjön a kedve: jókedvűvé, vidámmá válik; megjön a szava: (újra) beszélni kezd, beszédessé válik. □ "Fölcsapok én katonának, hahaha!" | Ezt az egyet bölcsen teszed; Látom, már megjő az eszed. (Petőfi Sándor) Elnevette magát, kezdett megjönni a jókedve. (Mikszáth Kálmán) Öregségére a doktornak is megjön az esze
(Móra Ferenc) || b. (ritka) <Várt kedvező idő> eljön. □ Örülj!
Megjött már a te napod is. (Mikszáth Kálmán)
- megjövés; megjövetel; megjövő; megjött.