MEGILLETŐDÉS [ë-e; g-i] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A megilletődik igével kifejezett lelki folyamat, történés; az a tény, hogy vki megilletődik; meghatottság, részvét, szánalom ébredése vkiben.
Megilletődéssel hallottam baleseted hírét. Csak megilletődéssel lehetett a kis árvára nézni. || a. Ennek eredménye: megilletődött, meghatott, részvevő érzés v. lelkiállapot; meghatottság, elfogódottság.
Mély megilletődés. Megilletődésében nem tudott szólni. Megilletődéssel emlékezett meg róla. || b. Ennek külső megnyilvánulása.
Arcán látszik, szavaiban érzik a megilletődés. Megilletődését nem tudta leplezni. □ Mindenkinek az arcán ott ült a megilletődés. (Mikszáth Kálmán) Ferenc
nem mutat semmi megilletődést azon, hogy a pénzvilágnak ilyen vezéregyénisége tisztelte meg bizalmával, mint ehol Mátyás. (Móra Ferenc)