MEGHIÚSÍT [ú v. u] tárgyas ige -ott, -son; -ani
Meghiúsít vmit: megakadályozza, meggátolja, lehetetlenné teszi, hogy vmi, amihez rendsz. reményt fűztek, megvalósuljon, végbemenjen, sikerüljön.
Meghiúsítja az egyhangú határozatot, a rabok kitörési kísérletét, a merényletet, az összeesküvést, az átkaroló támadást. Számításait meghiúsította a katonai behívó. Feleségének betegsége meghiúsította nyaralási terveit. Minden reményét meghiúsította a haláleset. □ Catulle Questre gondolt, és letette a tollat. Ez az ember az ő dicsőséges öregségét jön meghiúsítani. (Ady Endre)
- meghiúsítás; meghiúsíthatatlan; meghiúsítható; meghiúsított; meghiúsíttat.