MEGHAJLÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a meghajlik
, ill. meghajol igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi meghajlik, ill. meghajol.
- 1. Kis mértékű görbülés. A faágak meghajlása a gyümölcs súlya alatt; a híd meghajlása. A födémek meghajlása túlterhelésre mutat.
- 2. Az a tény, hogy vki meghajol, meghajlik vki, vmi előtt; ez a mozdulat, ill. testhelyzet mint udvarias v. hódolatot kifejező üdvözlés. Könnyű, kecses meghajlás. Mély meghajlással köszöntötte. □ Férfi büszkeséggel egyenesedett föl leányos meghajlásából. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Tudomásulvétel, belenyugvás, engedékenység, engedelmeskedés. □ Tényekkel szemben csak okos meghajlásnak van helye. (Tolnai Lajos)
- meghajlási.