MEGBÍZATÁS [ë-í v. ë-i] főnév -t, -ok, -a (
választékos)
Az a tény, hogy vkit megbíztak (vmivel); megbízással vkire ruházott feladat.
Hivatalos, megtisztelő megbízatás; → teljhatalmú megbízatás; titkos megbízatás. Lemondott megbízatásáról. Megbízatását sikeresen végrehajtotta. Ez összeegyeztethetetlen a megbízatásával. □ A közélet kimagasló férfia nem
téríthető el céljától, ha valamely megbízatást elvállalt. (Mikszáth Kálmán) Egy császári poroszló járja be a falvakat; a megbízatása az, hogy minden olyan parasztot, aki Luther tanát vallja, üldözzön ki az otthonából. (Ambrus Zoltán)
- Szóösszetétel(ek): pártmegbízatás.
- megbízatási.