Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
MEGRENDÍTŐ [ë-ë v. ë-e] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
1. (ritka) Olyan, aki, ami minden ízében megremegtet megrendít (1) vkit, vmit. A házakat megrendítő robbanás.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami nagyon megingat vkit v. vmely szervezetet, állapotot, helyzetet, lelki magatartást. A bizalmát megrendítő hazugság; az elhatározásában, hitében megrendítő esemény. Az egész társadalmat alapjaiban megrendítő változások.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami váratlanságával, szörnyűségével megdöbbenést kelt, megrázóan hat; megdöbbentő, megrázó. Megrendítő elbeszélés, esemény, hír, látvány, leírás, tudósítás. □ Az a megrendítő eset zavarta fel az előkelő körök kedélyét, hogy egyike a fővárosban legismertebb ügyvédeknek főbe lőtte magát. (Jókai Mór) Meg-megráz a hideg. A miniszterek milyen kedélyesen tudnak csevegni a tárcájuk vitájánál A kultusztárca évi vitája mai szemmel nézve valósággal megrendítő. (Móricz Zsigmond)