MEGRÉSZEGEDIK [ë-ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë] -jék (-jen) [ë] (jelentő mód jelenben rendsz:) megrészegszik [ë-ë] (..gesztek) [ë-ë], ..szenek [e-e] (..gesznek) [ë-e] (
választékos)
- 1. (ritka) <Szeszes ital mértéktelen fogyasztása következtében> részeg lesz; berúg. A sok bortól megrészegedett. □ Nyúzó Pál minden pohárra, melyet Kenyházy iszik, hármat ürítend ki, anélkül, hogy megrészegednék. (Eötvös József) A kocsisom megrészegedett még reggel. Nem indulhattam vele útnak. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely különösen jóleső hatástól, élménytől> a boldog önfeledtség állapotába jut; megmámorosodik. Megrészegedik egy csóktól, a májusi illatártól, a tavasztól. || a. (átvitt értelemben) <Siker, szerencse hatására> elveszti józan ítélőképességét; elkábul, megszédül. Sikereitől egészen megrészegedett. □ Feri azokhoz a szerencsétlenekhez tartozott, akik
megrészegednek a jólléttől. (Mikszáth Kálmán)
- megrészegedés; megrészegedett; megrészegedő.