Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGKOPIK tárgyatlan ige
  • 1. <Tárgy, anyag viselés, dörzsölés következtében> nagymértékben kopottá válik, megvékonyodik; <szövetanyag> bolyhát elveszti, elvásik. Megkopik a ruha könyöke, térde; megkopik a sín. Megkopott az aranyozás a régi képkereten. Megkopott a foncsorozás a tükrön. Jól megkopott már a téli kabátod! || a. (átvitt értelemben) Megkopik vminek a fénye: kevésbé pompás lesz, mint volt. A város régi fénye megkopott.
  • 2. (irodalmi nyelvben) <Személy> külső megjelenésében leromlik, öltözete szegényes, kopott lesz. De megkopott ez az ember, amióta nem láttam! □ Egy rossz költő mily megindító … Megkopva … bandukol most, szakadozott | kabátja gombja fityeg. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (tájszó) Megkopaszodik (1). Be megkopott a fejed!
  • megkopás; megkopó; megkopott.