MEGJEGYZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a megjegyez igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki megjegyez vmit, ill. az a cselekvés, hogy vmit megjegyeznek.
- 1. (ritka, régies) Vminek vmely jellel, jeggyel való megkülönböztetése, megjelölése. Az árvíz magasságának megjegyzése; az olvasott helynek ceruzával való megjegyzése; a csomagoknak krétával való megjegyzése; a zsák megjegyzése.
- 2. Vminek az emlékezetben való rögzítése, megtartása, emlékezetbe vésése. Új arcok, nevek, telefonszámok megjegyzése. Nehezemre esik az adatok megjegyzése.
- 3. Vmivel kapcsolatban tett, vmire, vkire vonatk., rendsz. rövid, egy-egy mondatnyi észrevétel. Alaptalan, bizalmas, dicsérő, futó(lagos), helyes, helytelen megjegyzés; → lapszéli megjegyzés; odavetett, szellemes, tréfás megjegyzés; megjegyzés nélkül hagy vmit; megjegyzésre méltat vmit; megjegyzést tesz, mond vkire, vmire. Azt a megjegyzést kockáztatta meg, hogy
Elfogadta a javaslatot azzal a megjegyzéssel, hogy
□ Egyéb megjegyzésünk nincs, mint hogy a jó darabot be kell tanulni. (Vörösmarty Mihály) Megjegyzésein rajta van mindig a különös lelki állapot bélyege. (Péterfy Jenő) || a. Kül. rosszindulatú, lekicsinylő észrevétel vkire, vkivel, vmivel kapcs. Csípős, éles, gúnyos megjegyzés; → letompítja a megjegyzés élét; megjegyzést tesz vmire. Semmit sem hagy megjegyzés nélkül. Tartózkodjunk a megjegyzésektől! □ Ha
annyit csuklott volna, ahányszor
emlegették
nem éppen hízelgő megjegyzésekkel, a doktorok bizonyára nem eresztik útnak tél közepén. (Mikszáth Kálmán) Hangosan
nevettünk egy gúnyos, találó megjegyzésen. (Karinthy Frigyes) Ebben támadás van, ebben a megjegyzésben. (Móricz Zsigmond)
- megjegyzéses.