Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGIGÉZ [g-i] tárgyas ige
  • 1. <Babonás hite szerint varázslással, bűbájjal, ráolvasással, mágikus erővel> megront, akaraterejétől, saját elhatározó képességétől megfoszt vkit. Az a vén vajákos asszony egészen megigézte az álmodozó leányt. Úgy jár-kel, teng-leng, mint akit megigéztek. || a. <A babonában> szemmel megver vkit, vmely betegséget hoz, küld vkire. Valaki megigézte ezt a gyereket.
  • 2. (átvitt értelemben) Megigéz vkit: nagyfokú, ellenállhatatlan szeretetet, csodálatot kelt fel vkiben; megbűvöl. Szépsége megigézett. Megigézték az épület művészi arányai. Művészi játéka mindenkit megigézett. □ Befordúltam a konyhára … Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van … Én beléptem, ő rám nézett, Aligha meg nem igézett! (Petőfi Sándor) Látni vélte a kissé hajlott, finom, érzéki orrot, amelynek lüktető mozgása, rózsaszínű árnyéka először megigézte. (Krúdy Gyula)
  • megigézés; megigézett; megigéző.