Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki előtt vkinek nincs titka, akinek őszinteségében, becsületében, hűségében kétkedés nélkül megbízik; bizalmas, benső. Meghitt barát; meghitt embere vkinek. Meghitt ügyvédjére bízta a titkait. Mindig meghitt bizalmasa maradt. □ Az Ártándi-családnak meghittebb cselédei jól tudák, hogy urok s Telegdi gyermekeik házasságáról már sokszor beszéltek egymással. (Eötvös József) Házigazdám utóbb meghitt emberemmé lett. (Táncsics Mihály) Meghitt kamarása szólítja ki Endrét. (Arany János)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Meghitt barátság, beszélgetés, viszony. Meghitt szavakkal fejezte ki együttérzését. □ Beszélgetéstek meghitt és vidám. (Petőfi Sándor) Mi meghitten szól véle, mint mosolyg (Madách Imre) Heteken át még véletlenül sem fogta meg a kezem úgy, mint azon a végzetes napon, mikor órákig pihent meghitten az ő kezében. (Kaffka Margit) || a. Bensőséges, bizalmas, otthonias <dolog>. Meghitt sarok. Meghitt körben elmondta a nagy titkot. □ Meghitt minden vén, únt dolog , Szelíd s kecses otthonná bújnak egybe A félszeg és szegényes bútorok. (Tóth Árpád) Meghitt szobácskámban levelet írok nektek. (Kosztolányi Dezső) Egy Volt a Világ. Tél, | tavasz, nyár, ősz: meghitt tarkaság. (Szabó Lőrinc)
II. főnév -et, -je [e, e] (ritka, irodalmi nyelvben) Meghitt személy. Vkinek a meghittje. □ Nagyasszonyunk semmit sem tudott | Ottónak ízetlenkedésiről | Meghittje Biberách, azt vallotta. (Katona József) Ez az ember a bácsinak valóságos meghittje. (Vas Gereben)