Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGMAR tárgyas ige
  • 1. Marva megsebez vkit, vmit; marással sebet ejt, okoz vkin, vmin. A vadászt megmarta a kígyó. Három gyermeket megmart a veszett kutya. A farkas megmarta a lovakat. □ Ellenség kutyáját, Ha megmart volna bár, ily éjszakán Tüzem mellé bocsátnám. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
  • 2. (ritka) Megmar vmit: <csípős v. maró anyag> a nyálkahártyát izgatva, ingerelve, múló gyulladást okoz rajta; kimar. □ A paprika … ugy-e, hogy megmarja az embernek nyelvét? (Vas Gereben)
  • 3. (átvitt értelemben, rosszalló) Szóban v. írásban megtámad, súlyosan megsért, megrágalmaz vkit, lelki sebet üt rajta. Az az asszony már minden szomszédját megmarta. Mindenkit megmar maga körül. □ Isten veled, te elpártolt barát, Veszett ebként, ki szívem megmarád. (Petőfi Sándor) Engemet is már több versben megmart. (Tolnai Lajos)
  • megmarás; megmarat; megmaró; megmart.