MEGHASONLÁS főnév -t, -ok, -a (
választékos)
Általában a meghasonlik igével kifejezett folyamat, történés, ill. állapot; az a tény, hogy vki meghasonlik vkivel, vmivel.
- 1. Belső, lelki ellentét, fájdalmas zavar, sértődött v. csalódott elégedetlenség kifejlődése, ill. ennek eredménye mint lelkiállapot; csalódottság, elégedetlenség. Erkölcsi, lelkiismereti, súlyos meghasonlás; önmagával, a világgal való meghasonlás; meghasonlás támad vkiben. Meghasonlásba jutott önmagával. Meghasonlásban él. A csalódás nagy meghasonlást okozott lelkében. □ Milyen különös meghasonlásban érzem magamat,
egy percben örülök, másikban rettegek. (Jókai Mór)
- 2. Az egyetértésnek, a jó viszonynak a felbomlása, ellentét keletkezése, összeütközés, ill. ennek eredménye mint állapot, viszony; egyetértés hiánya, nézeteltérés, viszály. Barátaival, családjával, az emberekkel, szüleivel való meghasonlás; meghasonlás támad vhol, vkik közt; meghasonlásba jut környezetével; meghasonlásban éltek; meghasonlást kelt, szít, támaszt a barátok közt, a családban, a testületben. □ Ahol meghasonlás vagyon, nincsen ott Isten áldása. (Mikes Kelemen) Nem mondom a belvillongás dühét, A meghasonlás ádáz szörnyeit: Vér foly, mióta földön ember él. (Vörösmarty Mihály)
- meghasonlási.