Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGBÚJIK tárgyatlan ige, (tájszó, régies, irodalmi nyelvben) megbújik, (ritka) megbú, megbúj
  • 1. <Ember, állat> rejtekhelyet, védelmet, menedéket találva meglapul, meghúzódik vhol. Megbújik a bokorban, az erdőben. Néhány napig a barátja lakásán bújt meg. A merénylő megbújt a tömegben. A nyúl megbújt az árokban. □ [A kukoricásban] úgy meg lehet bújni, mint a rengetegben. (Tömörkény István) Az üres disznóólba … három fiúgyerek bújt meg. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Megbújik vhol: vminek a védelme, a tekintélye mögé rejtőzve kedvező alkalomra vár, hogy leplezett célját, szándékát megvalósíthassa. Megbújik vmi mögött; alattomosan, ravaszul, sunyin megbújik a szervezetben.
  • 2. <Ember, állat> összekuporodva, lapulva szorosan odasimul vkihez, vmihez. A kisgyermek megbújik az anyja ölében. Szégyenkezve megbújt a szoba sarkában. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi elrejtett, védett helyen van. A völgy torkában egy kis kunyhó bújt meg. □ Itt a szívem fölött … a pénztárcám volt, ahol mindig megbújt néhány százas. (Gelléri Andor Endre)
  • megbújás; megbújó; megbújt.