MEGFÁRAD tárgyatlan ige (
ritka,
választékos)
Nagyon elfárad (12). □ Tas, mint harci vezér, emberkedik,
A gyengűlőket szava, karja előbbre segíti, Vagy födözőül [= fedezetül] van, ha ki megfáradna, hadával. (Vörösmarty Mihály) Korán kelt, későn feküdt, soha meg nem fáradt. (Tolnai Lajos) || a. (
régies)
Megfárad (vmibe): belefárad. □ Hosszú halálnak érezd kínait, S ha végre lelked megfáradt belé, tudd, Hogy én valék, ki tönkre zuztalak. (Vörösmarty Mihály) Ím ez a történet, lehető legrövidebbre vonva. De megfárad az olvasó, míg ezt így össze bírja állítani képzeletében. (Arany János)