Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Kifeszített tárgyat, köteléket, bőrt, szövetet> meglazít, megtágít; megenged. Megereszti nadrágszíját; megereszti a → gyeplőt; megereszti a → gyeplőszárat; megereszti a → kantárszárat. □ Megereszté jó lova fékét. (Vörösmarty Mihály) Megereszté Csóri szijjal a nadrágát (Arany János) Elnémulunk | S nézzük a süket Éjszakát | húrt megeresztve. (Ady Endre)
2. (kissé bizalmas) <Csapot, gátat v. más elzáró szerkezetet> kinyit, megnyit úgy, hogy az általa visszatartott folyadék folyni kezd; megenged. Megereszti a csapot; megereszti a zsilipet: (átvitt értelemben is) szabad folyást enged vminek. □ Valahol már megeresztették a gátot. (Vas Gereben) És csak a döntő nap közeledtét várják, Hogy megeresszék a víz lefutó árját. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) <Levelet, küldeményt> hirtelen elhatározással útnak indít, elküld. Megeresztett egy pár képeslapot. □ Megeresztettünk egy markonigrammot [= táviratot] Bariba. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Ritka kivételképpen ad, ill. rászánja magát, hogy adjon vmit vkinek. Megereszt egy pohár bort; megereszt egy pár forintot. □ Egy meszely pálinkát szívesen ereszt meg a jó reménység fejében. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Megereszti a hangját, a nyelvét, a torkát: hirtelen élénken v. hangosan beszélni v. énekelni kezd. □ Kont a bajuszán egyet ránt, Megereszti vastag hangját. (Petőfi Sándor) Megeresztette azt a szép bariton hangját. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Beszédet, mondanivalót> hirtelen nekilendüléssel elmond. Megereszt egy káromkodást; megereszt egy szónoklatot; megereszt egy jó tréfát.
5. (átvitt értelemben, ritka) <Hajat, szakállt, bajuszt> enged megnőni, megnöveszt, hosszúra növeszt. □ Itt minden ember a magyar öltözetet viseli, haját, bajuszát szittya módra ereszti meg. (Jókai Mór)