Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Híg, folyékony v. lágy anyagban> súlyánál fogva alább száll, lefelé hatol, mélyre nyomul vki, vmi. Merül vmibe; a mocsárba merül: (átvitt értelemben is, ritka, választékos) elzüllik, erkölcsileg tönkrejut. Cipője a sárba merül. A léket kapott hajó a vízbe merül. A ló hasig merül a folyóba. Az ökör nyakig a tóba merült. A dereglye terheléskor három méter mélyre merült. □ Le a tenger fenekére Merül a halász. (Petőfi Sándor) Mind a ketten lekuporodtak, nyakig merültek, élvezték a lanyha tó cirógatását. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Folyékony anyag> vmely más anyagba ömlik, s vele elegyedik. □ Hol Tisza habjai a mély árku Dunába merűlnek, | Még napnyugta előtt tábort nyugtatnak. (Vörösmarty Mihály)
2. <Edény, üreges test> vmely folyadék, rendsz. víz színe alá jutva kezd megtelni, megtelőben van. Merül már a vödör. A korsó most merül a kútban.
3. (ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely szúró v. hajító fegyver az emberi testbe, a test vmely részébe> hatol. □ A negyedik hadnagy | Megszakad. Oktalan! a dárdát nem tudja kerülni: | Az derekába merűl. (Vörösmarty Mihály) Kése háromszor merült a szerencsétlennek mellébe. (Eötvös József)
4. (ritka, választékos) <Vmibe mint a látást gátló helyre, környezetbe, közegbe> mélyen behatol, s a szem elől eltűnik. Alakja a ködbe, az est sötétségébe merült. □ Csorna Bizva vitézeiben, ment gyors vezetéssel előre. | Már is az erdőnek hüvös árnyékába merültek. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult kapcsolatokban.> Éjbe, feledésbe, homályba, semmi(ség)be merül: a figyelem elől eltűnik; ismeretlenné válik; feledékenységbe merült. Neve az ismeretlenség homályába merült. □ Éj födte a föld pusztaságait, Éj, melybe számos századok merültek. (Berzsenyi Dániel) Napjaink, nagy és apró embereikkel összesen és egyenkint lehúnynak, hogy örök semmiségbe merüljenek. (Kossuth Lajos)
5. (átvitt értelemben) Vmibe merül: <személy> a) minden másról megfeledkezve, teljes figyelmét arra a foglalatosságra fordítja, amelyet végez; vmely cselekvés, foglalatosság teljesen leköti. Ábrándozásba, beszélgetésbe, olvasásba, vitatkozásba merül; munkájába merül; élénk eszmecserébe merül. □ Az őszült kor képeibe merülsz S édesen elsírod bús elégiádat. (Berzsenyi Dániel) Zsuzsánna csak a fejével bólingatott és a kötésébe merült. (Mikszáth Kálmán) || b. vminek a tanulmányozásába, figyelésébe, olvasásába mélyed. Újságjába merül; hatalmas árkus papirosokba merül. □ Azt hittem, valami orvosi munkába merül, mely a gyermekbénulásról vagy ilyesféléről szól. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Magába merül: saját gondolatai kötik le, semmi mással nem törődik. □ A katonaember nem figyelt, már a szeme megint messze kalandozott, magába merült. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben) (Mély) hallgatásba merül: teljesen elhallgat. || c. (átvitt értelemben) Vmibe merül: vmely állapotba, kül. érzelmi állapotba kerül, és az teljesen hatalmába ejti. (választékos) Álomba merül: mélyen elalszik; (választékos) bánatba merül: a bánat egészen úrrá lesz rajta. □ Fölkelne, jaj! de nincs erő; Lankadva visszadűl A kedves dombra, felsohajt S mély álomba merűl. (Eötvös József) Másfelül az udvar, királyné udvara, | Régi Vizsegrádon gyászba merűlt vala. (Arany János) Kis kézitáskámra hajtottam fejemet és mélységes álomba merültem. (Kuncz Aladár)
6. (átvitt értelemben, választékos) Vmibe merül: erkölcsileg elítélendő állapotba jut, és egyre mélyebbre süllyed benne. Bűnbe, erkölcsi fertőbe merül. || a. (átvitt értelemben, ritka) Adósságokba merül: teljesen eladósodik.