Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Eseményt, időt> még élve megtapasztal, bekövetkeztekor még életben van. Nagy, szép → időt, kort ért meg. Megéri azt az időt, hogy v. amikor Aki megéri, meglátja. Megérte dédunokája születését. A beteg nem éri meg a reggelt. □ Engedje meg az Úr, hogy megérhessük az új esztendőt. (Mikes Kelemen) Még fiatal vagy, s megérheted , hogy többé puszta se lesz az országban. (Eötvös József) Jönnie kell új Dózsa Györgynek | S fog is jönni. | Jaj, félek, meg nem érem én. (Ady Endre) || a. Megér vmit: élete folyamán vmi különös eseményben, élményben lesz része. Ezt kellett megérnem!: <sopánkodó, szörnyűködő felkiáltásként>. Először érte meg a pusztán a nagy nyári zivatart. Még megérem, hogy te is belátod hibádat. □ [A vén zsivány.] Álma hét ország kincse volt, S megérte a cudar csodát, Hogy mindenki tőle rabolt! (Tóth Árpád) Megérem, hogy Ferencet mondja majd a férfiak ideáljának. (Krúdy Gyula)
2. (népies, régies) Elér, eltalál, megérint. □ Mint a szarvas, kit megére A vadásznak fegyvere, Fut, de későn, foly már vére, Vérzik tőle a csere: Ugy futok én a pár-szemtől (Kisfaludy Sándor) Ingadozik, hajladozik, ha a szellő megéri. (Jókai Mór)
3. (népies) (tárgyas igealak tárgy nélkül) Megéri vkivel, vmivel: megelégszik, beéri vele. □ Ám a vitézlő rend, aki kivált egyszer Nyelvét belemártá [a borba], nem érte meg ezzel. (Arany János) Ölelgette az asszonyokat, de azért megérte a kis feleségével. (Móricz Zsigmond)