MEGÁLDOTT [g-á] melléknév
Olyan <személy, dolog>, aki, amely vmivel meg van áldva, akinek, aminek vmi jóban van része. Nagy családdal megáldott ember; minden széppel és jóval megáldott asszony; a természettől gazdagon megáldott ország. □ Rendkívül intelligens, finom ízléssel megáldott művésznő, kinek diszkrét művészi játéka sohasem téveszti el a hatást. (Ady Endre) || a. (tréfás, gúnyos) Olyan <személy>, akinek vmi rosszban van része, v. akinek vmi rossz tulajdonsága van. Részeges férjjel megáldott asszony. Goromba modorral megáldott ember volt a főjegyző.