Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Olyan <személy>, aki vkivel megalkuszik vmiben, éppen megköti az alkut. A vásáron megalkuvó felek.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Álláspontjából gyakran határozott meggyőződése ellenére, kénytelen-kelletlen, gyávaságból, v. kényelemből engedő <személy>; olyan, aki megalkuszik (2). Megalkuvó kispolgár, politikus. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ilyen személyre valló, jellemző. Megalkuvó beszéd, magatartás, politika. □ Ismerte az öreg Szikardusznak mindennel megalkuvó tehetetlenségét. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben) Vmivel megalkuvó: olyan <személy>, aki kénytelenségből enged vminek. A körülményekkel megalkuvó ember.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) A lelkiismeretével, az igazságérzetével megalkuvó vki: olyan, aki elhallgattatja, elfojtja magában a lelkiismeret, az igazságérzet szavát. A lelkiismeretével megalkuvó politikus.
II. főnév -t (átvitt értelemben, rosszalló) Megalkuvó (2) személy; opportunista. Gyáva megalkuvó. A megalkuvóknak nincs helyük a közéletben.