MEGKEGYELMEZ tárgyatlan ige
Megkegyelmez vkinek: elítélt bűnösnek v. legyőzött ellenfélnek megadja a kegyelmet.
Toldi megkegyelmezett a bajnoknak. □ Tudor Mária
megbánja a dolgot, s szeretne megkegyelmezni a nyomorultnak, akit minden hitványsága ellenére is szeret. (Ambrus Zoltán) A németeknek a főkapitánya agyon akarta lövetni a papot, de aztán megkegyelmezett neki. (Móra Ferenc)
- megkegyelmezés; megkegyelmezett; megkegyelmező; megkegyelmeztet.